Sági Mária előadása A BUDAPEST KLUB és a MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA REGIONÁLIS TUDOMÁNYOK BIZOTTSÁGÁNAK fenntarthatósági konferenciáján. A rendezvény A JÖVŐ ÚJRAFELFEDEZÉSE címmel került megrendezésre a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székházában
Korunk kulcsfogalma az információ. A magyar nyelvben az értesítés, felvilágosítás, tájékoztatás, tudósítás, értesülés, hír fogalmakkal helyettesíthetnénk, a latin és az angol azonban ennél többet mondanak: a latin informo igei alakja ’formál, alakít’, az angol értelmező szótár pedig így magyarázza az általunk kevésbé ismert igei alakot: minőséggel, esszenciával áthat és eltölt.
A hírről, tudósításról tudjuk, hogy szellemi és nem anyagi természetű, mégis egy hír megváltoztathatja, átformálhatja gondolatainkat, cselekedeteinket. Gondoljunk arra, ha természeti katasztrófákról, balesetekről értesülünk, mennyire megrendít bennünket. Az ember vagy szélesebb értelemben az élővilág számára az információ ebből a szempontból jelentős: az üzenet formálja a vevőt. Egy computer felveszi az információt, tárolja és továbbadja, de mint egész rendszer nem változik meg tőle. Egy állat és egy ember igen.
Mi a paradigma? A paradigma (vagy korszellem) a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek az összességét jelenti, amelyet egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja elfogad.
A paradigma és a paradigmaváltás fogalmát Thomas Kuhn (1922-1996) A tudományos forradalmak szerkezete (Structure of Scientific Revolutions) c. műve tette ismertté az 1960-as években. A mű eredetileg cikként jelent meg az Egyesített Tudomány Nemzetközi Enciklopédiájában, a Bécsi Kör logikai pozitivistái jelentették meg. Alapötlete egy megvilágosodásszerű élményre épült, amely Arisztotelész Fizikájának tanulmányozása közben érte a szerzőt.
A könyvben Kuhn azt mutatta be, hogy a tudomány nem az új ismeretek lineáris felhalmozódásával halad előre, hanem időszakos forradalmakon megy keresztül, melyeket „paradigmaváltásoknak” is nevezett (habár nem alkotott ezzel új kifejezést) – ezek során a tudományos érdeklődés egy bizonyos területen hirtelen alakul át. Az új paradigma kialakulása általában három különböző szakaszra osztható. Az első a megsejtés, melyből hiányzik a központi paradigma. Ezt követi a „szokásos” tudomány, vagyis a kutatási folyamat, amikor a tudósok „puzzlekirakással” próbálják meg szélesíteni a központi paradigmát. Ha pedig a paradigma sikeres, a ’főáramlatú’ (main stream) tudomány vezérelvévé válik. Ez a harmadik szakasz.
A teljes cikk letölthető az alábbi pdf dokumentumra kattintva: